Vajon milyen mértékben engedhetjük be a tévénézést a gyerekek napi életébe? | Happybirthday

A Happybirthday.hu szülinapi zsúrjain a mesevilágé a főszerep, ez nem vitás. Nem csak a szülőknek, hanem nekünk, a szervezőknek is óriási öröm azt látni, ahogy a gyerekek belemerülnek a kedvenc történeteikhez kapcsolódó játékokba és önfeledten szórakoznak, ahelyett, hogy a televízió képernyője előtt ülnének. A hétköznapok azonban nem az ünneplésről szólnak… Vajon milyen mértékben engedhetjük be a tévénézést a napi életükbe?

 

Ha a gyerekek nem néznének tévét, mese DVD-ket vagy nem vinnénk őket moziba, akkor a Happybirthday.hu zsúrokon sem kiabálnák lelkesen a különböző mesék szereplőire vonatkozó kérdéseinkre kórusban a választ, hiszen nem is találkoznának ezekkel a karakterekkel. Ezzel nincs is baj, hiszen alacsony azoknak a szakembereknek a száma, akik teljesen eltiltanák a gyerekeket a képernyőtől, azonban abban szinte mindenki egyetért, hogy muszáj szigorú határokat szabni a mesenézésnek.

Amit egyértelműen negatív hatásként tartanak számon a gyerekekkel foglalkozó szakmák képviselői, az az, hogy azok a gyerekek, akik sokat ülnek a tévé előtt, elfelejtik, hogy hogyan kell belső képeket alkotni. Ennek nem csak az a következménye, hogy nem szeretnek, nem képesek mesét hallgatni, csak nézni, hanem az is, hogy nem tudják az élményeiket és érzéseiket feldolgozni, hiszen ezekhez is szükség van a képzeletünkre. Fontos, hogy mindezektől függetlenül nem szabad a tévét, a benne játszott rajzfilmeket ellenségnek kikiáltani, mindössze annyi a lényeges, hogy felállítsunk pár szabályt.

Ideális esetben a tévé nem foglal el központi helyet a lakás közös tereiben, már csak azért is fontos ez, hogy a gyerek minél kevesebbet tévézzen passzívan, vagyis nézzen vagy hallgasson felnőtteknek szóló műsorokat, amikor például a nappaliban a közelünkben játszik. Nyilván nincs rá mindig lehetőség, de hasznos, ha minél többször mellé tudunk ülni, amikor mesét néz, hogy a benne felmerülő kérdéseket a látott eseményekkel kapcsolatban megválaszolhassuk.

Azt is kiemelik a szakemberek, hogy ne legyen kiemelt esemény a tévénézés a családban, hanem csak egy a programok sorában, csak egy a sok szórakozási lehetőség közül. Az is jó irány, ha mondjuk, egy hétre előre tisztázzuk a gyerekkel, hogy mikor tévézhet, pl. a kedvenc meséje vetítési időpontjait korábban megbeszéljük, így ő is tudja, hogy mihez tarthatja magát. És persze az oly’ sokat emlegetett minta mutatása, ha a gyermek azt látja, hogy mi is csak a minket valóban érdeklő műsorokat nézzük meg, ahelyett, hogy minden nap, órákra befeküdnénk a készülék elé, bármit is adnak benne, akkor számára is ez lesz a természetes…!